Talán már hallottad sok embertől, hogy a szénhidrátot azért kerülik, mert a várcukorszintet megemeli, ezáltal attól félnek, hogy az elhízás mértéke fokozódik és nem tudják majd a felesleges kilókat leadni.
A ketogén közösség egyik-másik tagja „a zsírraktározás hormonjaként” utal az inzulinra, és hogy egy szénhidrátokban nagyon szegény diétával megakadályozhatjuk, hogy evés után felszökjön a vércukorszint.
Bár van némi igazság ebben az állításban, elengedhetetlenül fontos megértenünk, hogy az inzulin első számú feladata, hogy segítse a glükózt eljuttatni a vérből a szövetekbe, míg a másodlagos feladata ugyanezt tenni a zsír- és aminosavakkal. Csupán az, hogy az inzulin képes a zsírokat a szövetekbe juttatni, nem jelenti azt, hogy tényszerű lenne „a zsírraktározás hormonjának” nevezni. Ez az inzulin valódi szerepének óriási eltúlzása, aminek célja, hogy elhitesse velünk: ha az inzulin bármilyen mennyiségben jelen van a vérkeringésben, az hízáshoz vezet.
Fontos megértenünk, hogy az inzulin leginkább a glükóz felszívódásának elősegítésében hatékony, de emellett a zsír- és aminosavak szövetekbe való eljutását is segíti.
Bármelyik biológia tankönyv megerősíti, hogy az inzulin elsődleges szerepe az, hogy segítsen a glükózt a vérből a szövetekbe juttatni, de ugyanezt megkönnyíti a zsír- és aminosavak számára is.
Sokan úgy hiszik, hogy az inzulinrezisztenciát maga az inzulin okozza, és az étkezési szénhidrátok túlfogyasztása váltja ki.
Az állítások tényeinek rendbe szedéséhez a biokémiai alapelvekhez kell visszanyúlunk, és meg kell értenünk, hogy az inzulinrezisztencia az emberek túlnyomó többségénél a sok étkezési zsírt tartalmazó étrend miatt alakul ki.
A kutatók már több, mint 85 éve tudják, hogy az inzulinrezisztencia a túlzott zsírfogyasztásra vezethető vissza. (bár sajnos a magyar dietetikusok ezt még mindig nem ismerik fel)
Mindezek ellenére az inzulinrezisztencia és a szénhidrát-intolerancia oka továbbra is a cukorbetegség legtöbbet vitatott kérdése.
A baj az, hogy a szénhidrát-intolerancia “szénhidrátmérgezésként” való feltüntetése a legtöbb embert az alacsony szénhidráttartalmú étrend felé fordítja, hogy idővel csökkenthessék gyógyszer- és inzulinigényüket. Noha a magas zsír- és fehérjetartalmú diéta nagyon hatékonyan csökkenti a vércukorszint ingadozását rövid távon, évek távlatában mégis sok embernél fokozza az inzulinrezisztenciát. A képlet egyszerű: ha valaki a zsír említése nélkül tárgyalja a szénhidrát-intoleranciát, az nem látja a teljes képet. A helyes állítás így szól: az inzulinrezisztencia a szénhidrát-intolerancia egy állapota, amelyet a túlzott zsírfogyasztás okoz. A véráramban lévő zsír felépül az izomsejtek belsejében, majd mérgező zsíros bomlástermékeket és szabad gyököket hoz létre, amelyek blokkolhatják a szénhidrátanyagcsere folyamatát, ezáltal a zsír (különösen a telített zsír) képes inzulinrezisztenciát okozni.
A nagy áttörés az MRI finom technológiája volt, amellyel már képesek voltak megvizsgálni mi történik az emberi test izmaiban, amikor a zsír a véráramba kerül.
Így egyértelmű bizonyítékot kaptak a tudósok arra, hogy a zsírszint emelkedés a vérben inzulinrezisztenciát okoz a glükóztranszport gátlásával.
A zsír elfogyasztása után már 160 perccel képes gátolni a glükóz felvételét.
Egy tipikus nyugati étrend után vagy nagyon zsíros növényi alapú étkezés után a postprandialis lipémia csak öt órával az étkezés után kezd csökkeni és szép lassan kezdi a szervezet tisztítani önmagát.
Azonban, ha minden étkezésben csak egy kevés felesleges zsírt használunk, akkor a negatív hatást folyamatosan fenntartjuk és nem hagyjuk, hogy a szervezet kitisztuljon. Ezért teljesen nullára kell csökkenteni a feldolgozott zsírok fogyasztását.
Ez természetesen vonatkozik az általunk főzött ételekre és az általunk vásárolt termékekre is.
Egy 2019-es friss kutatás is felhívja a figyelmet arra, hogy ha kevésbé egészséges növényi alapú táplálkozást folytatunk, akkor nem lesz hatékony a súlycsökkentés. (vagyis a vendégeim tudják, hogy ez oka annak, hogy el szoktam mondani, hogy nem minden egészséges ami vegán).
Tehát az inzulinrezisztencia oka az, hogy az izmok, a máj, és a zsírszövetek inzulinjelátvitele romlik, így csökken a test glükózfelvétele.
Hyperinsulinemia jellemzi, ami prediabéteszhez, metabolikus szindrómához, és - végül - 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet, mert a perifériás szövetek inzulinfelvétele nem képes lépést tartani a glükóz terheléssel.
A hyperinsulinemia gyulladás- és rákkeltő állapotot idéz elő, és összefüggésben van az elhízással (különösen a hasi elhízással), a 2-es típusú cukorbetegséggel, a szív- és érrendszeri betegségekkel, és a rák különböző fajtáival.
Általános tévhit, hogy az IR a túlzott szénhidrát-fogyasztás eredménye, hiszen ez azt feltételezi, hogy az magas szénhidrát-terhelés nyomást gyakorol a glükóz-inzulin tengelyre.
Sajnálatos módon ez a modell nem veszi kellő mértékben figyelembe a telített zsírok túlzott mennyiségének szerepét az inzulinrezisztencia kialakulásában, aminek eredményeképpen zsír rakódik le az izomsejtekben, illetve diszbiózis és hasi elhízás alakulhat ki.
Míg a szénhidrátbevitel korlátozása valóban csökkenti az inzulinigényt, az alacsony zsírtartalmú, rostokban gazdag, vegetáriánus és makrobiotikus étrendek az inzulinrezisztencia drámai visszaesését idézték elő magas szénhidrátfogyasztás mellett is.
Ha úgy állsz a feldolgozott zsiradék kérdéshez, hogy de csak egy kis spray-vel használok főzéshez, vagy csak egy vékony szeletet kenek a kenyérre, akkor kérlek ne mondd azt, hogy mindent megtettél a fogyásod érdekében.
Azonban fontos megértenünk, hogy a szervezetnek szükséges van zsírra, csak fogyasszunk teljes értékű egészséges zsírokat, mint például lenmag vagy kendermag.
folytatom….
forrás:
Roden M. [et. al.]: Mechanism of free fatty acid-induced insulin resistance in humans. In: J Clin Invest. 1996. (97. évf.) 12. sz. p. 2859–2865.
1 Trapp CB, Barnard ND. usefulness of vegetarian and vegan diets for treating type 2 diabetes. Current Diabetes Reports. 2010:10(2):152–
158.
